16 fok, napsütés, kirándulni KELL. A cél az volt, hogy levegőn legyünk ( szerintem az elmúlt 10 évben összesen nem voltunk ennyit a szabadban mint most az utóbbi 3 hétben) és mondjuk lássuk a tengert. Odenseből kigurultunk, Észak felé vettük az irányt, és meg sem álltunk Bogense kikötőjéig.

Sétáltunk a stégen, fotóztuk a zászlókat...

...aztán egyszer csak elágazott az út. Hát, ami ott fogadott minket... Egyszerűen gyönyörű. (Alig várjuk a látogatóinkat!!;) )

Ez a ház pedig csak azért szerepel itt, mert eléggé Miért éppen Alaszka?-s. :-) 

A kikötő után megnéztünk a centrumot, mintha az egész települést egy az egyben a 19. századból felejtették volna ott. Nem egy-két utcában vannak ilyen házak, hanem mindenhol. :)

Ezen igazából gyorsan körbe is értünk, pedig még a helyi nevezetességet is megnéztük, a Manneken Pis szobor utánzatát. Kerestük, mentünk a táblák után, aztán ugyanazt a reakciót váltotta ki belőlünk mint már Brüsszelben is. "Ja, ennyi?!" Megkérdeztem azért Leventét, biztos, ami biztos, hogy szerinte ez a kicsinyített mása-e? Végül arra jutottunk, hogy ez tényleg ennyi, pontosan 58 cm. :-)

Ezután még nem volt kedvünk hazamenni, inkább még elindultunk Middelfartba. Kis falvakon keresztül, meseszerű házikókkal, lovakkal, dombos-völgyes tájakon, "szépződgyeppel" mindenfelé. Sütött a Nap, Zoránt hallgattunk, jó volt. :)

Párhuzamosan autóztunk a tengerparttal, kerestük a megálló lehetőségét. Egy kis partszakasz volt itt, homokos tengerparttal. Többen már kihasználták a kánikulát egy kis frissítő fürdőzésre. :D

Hazafelé pedig még álmélkodtunk egy kicsit a Lillebæltsbroen-en. Ez a híd, ami az odense-i szigetet köti össze a félszigettel.