Tegnap csináltam fotót az építkezésről, ami kicsit megnehezíti a biciklivel közlekedők életét. Februárban kezdődött, és egészen 2019 májusáig tart. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy miért van ez. 

Az történt, még júniusban, hogy ellopták Levente biciklijét. Tartozik egy hátsó udvar a lakáshoz, ahol ugyan, csak a kerítésnek támasztva, de lezárva tartottuk. Egyik nap vittem le a szemetet, és látttam, hogy a bicikli sehol nincs. 

Nem is tudom, hogy ez előtt mikor voltam utoljára biciklizni otthon, évekkel ezelőtt. Levente kölcsönkapta Papa bicaját, én meg Apáét. És már indultunk is az Ív útnak, onnan kifelé a faluból a Póznás úton. Egy kanyar Derzs felé, aztán a vízháznál fel a műútra, és persze a Zsák útra. :)

Biciklit vettünk! :-) Azzal járunk iskolába reggelente, napsütésben, esőben, szélben. Kedves indiai ismerősöm meg is dorgált, hogy miért nem veszek valamit a fejemre reggelente, hogy ne fázzak meg. :)  A korábbi baleseteim miatt kicsit féltem a biciklizéstől, de már elmúltak a kezdeti izgalmak.…

Azt az időszakot éljük, amikor még minden új, mindenre rácsodálkozunk, és minden apró szépséget észreveszünk. A határátkelés pszichológiája szerint- mert ezzel már tudományos alapon foglalkoznak a szakemberek- ez kb. egy évig tart. Addig pedig lépten-nyomon fotózzuk például a szép színes…