Kicsit elmaradtam a blog írással, de kevésbé is bővelkedtünk az eseményekben. Túl vagyunk két kötözésen közben, már egészen gördülékenyen megy. Sosem voltam egy pakoló zseni (khm, ugye Anya...?) de már nagyon élére tudom hajtani még a törölközőt is, hogy a kocsinból csak azt kelljen bepakolni ami tényleg szükséges a 10-14 napra, amennyi időkre szállást sikerül találnunk. Sokkal rugalmasabbak lettünk az elmúlt 6 hétben ilyen szempontból. Persze akárková nem költözünk be. :-) És azért már nagyon-nagyon várjuk, hogy legyen egy állandó szállásunk. 

Az áprilisi időjárás tényleg olyan volt, mint amilyet a parkban jósolt az nő, aki letanyázott mellénk. Nem emlékszem olyan napra, hogy ne esett volna az eső, vagy a jég. És emellett hideg is volt, a hőmérséklet egész hónapban nem ment 7 fok fölé. Így a szokásos parkos sétáink mellett csak egyszer tudtunk elmenni egy nagyobb kirándulásra, múlt hét szombaton. Gyorsan sétáltunk is 12km-t. Nem így terveztük, de megint annyira hihetetlenül szép tájra tévedtünk, Odensétől 20 percnyire, hogy nem bírtunk megállni. :-) 

Enebærodde-ra mentünk el, ez az Odense-fjordnál van, és körbejártuk az egészet. Jöttek-mentek a felhők, a tehenek, meg a kutyasétáltatók. A tenger pedig folyamatosan morajlott mellettünk jobbról is, balról is. :-) 

Itt éppen a félsziget csúcsánál szelfizünk. Innen már csak a fele volt hátra a túrának. :)

És ezek a tehenek... Hát nagyon féltem tőlük. Ezek a képek már a visszafelé úton készültek, de már odafelé is találkoztunk velük, és majdnem visszafordultunk, mert nem mertem elmenni mellettük. Úgy 15 perc vetyengés után Levente meggyőzött, hogy nem lesz semmi bajom.

Hiába tettem fel a nagy kérdést, hogy de mi van, ha vadtehenek, Levente szerint max egy vadtehén volt jelen. :D

Na de visszafelé már ilyen bátor voltam, hogy még fotózkodni is megálltunk. :)