Mindig érdekes belegondolni, hogy Labancz mama 5 unokája közül 4-en is Dániában élnek. És minden Ignác (Levente apukája) '90-es évekbeli kirándulásával kezdődött... :-) 

November első hétvégéjén Labancz Zsoltit és a barátnőjét, Ritát látogattuk meg, akik Skagenben, Dánia legeslegészakibb szegletében élnek. (Azért ez a nagy fokozás, mert ennél tényleg nincs feljebb. :) )

Péntek este érkeztünk, a szombatot végig kirándultunk, utána indultunk haza.

Skagen a halászatról, és a haliparról hírés, amellett, hogy nyaranta turista paradicsom is.

Megnéztük a gyárat, és a kikötőt ahol dolgoznak,

a helyet, ahol nyaranta az ebédszünetet töltik egy grillsütővel,

a sok-sok sárga házat,

a barna foltok (békésen) hyggéző őzek egy családi ház kertjében:

felmentünk a skageni világítótoronyba,

(ahol ugyanolyan kicsi ajtón kellett kimászni, mint a ringkøbingiben)

Elsétáltunk abba a távoli csücsökbe (itt a lenti képen), ami arról híres, hogy ott ér össze két tenger. A Balti- és az Északi-tenger találkozik itt, és még a színe is teljesen más kettőnek. Kicsit jobb időben lehetett volna fotózkodni úgyis, hogy egyszerre két tengerben állunk, de majd legközelebb. :)

Egész pontosan itt ér össze a két tenger:

a parton több ilyen II. világháborús bunker is áll:

A tengerpart után megnéztük a sétáló utcát, 

Bementünk egy templomba,

ahol hogy-hogy nem, mi a díszítés?! Hát persze, hogy hajók lógnak még a csillárról is. :-)

Nagyon tetszett, hogy kint voltak a falon márványtáblán az eddigi papok/lelkészek nevei. (Nem tudom,hogy milyen templom volt sajnos.) Persze lehet, hogy ez otthon is szokás, csak kevésbé turista szemmel szoktam nézni.

megnéztük a városi kikötőt is, 

utána belebotlottunk egy édesség boltba, ahol látvány cukorka csinálás folyt éppen. 

 És itt a vége, fuss el véle..

Megint csak köszönjük a vendéglátást! Örültünk a találkozásnak, és nagyon jól éreztük magunkat! :-)