Ahogy írtam az előző poszt végén, Herningbe érkeztünk megnézni egy lakást, és azonnal ki is vettük. :-) Egy nem túl nagy, de kedves kis lakás. Érdekesség, hogy Dániában az a természetes, hogy egy költözés előtt, után kifestik az egész lakást, meg rendbe tesznek mindent, ami kicsit is amortizálódott. Miután megállapodtunk a tulajjal, kérdeztük, hogy mikor lehetne költözni. Ez volt május 9-én. Kérdezte, hogy június 1.? Felnevettünk, és megkérdeztük, hogy holnap lehetne-e? :D Nézett egyet, hogy dehát ki kell festeni, meg le kell csiszolnie ezt-azt. Végül összekapták magukat, és 2 nap múlva beköltöztünk egy friss, illatos lakásba. :-) 

El sem lehet mondani, hogy mennyire jó volt végre kicsomagolni. Életemben nem pakoltam ilyen gyorsan dobozokat.

Még a költözés napján elmentünk a hivatalba (kommunába valójában, csak olyan furcsán hangzik magyarul, hogy próbálom minden mással helyettesíteni) bejelenteni a lakcímünket. Fontos volt,hogy minél hamarabb meglegyen ez a bejelentkezés,mert ez alapján tudtuk elkezdeni az ingyenes dán nyelvtanfolyamot. Rendben is ment minden, szinte ugrálva jöttünk ki, hogy most már már nincs megállás. Sosem fogom elfelejteni a biztonsági őr mosolyát. Látta, hogy mennyire örülünk, és neki is fülig ért a szája. :-) 

Szintén még aznap beregisztráltunk a nyelviskolához is, hogy itt vagyunk, és máris menni akarunk tanulni, így ők is hívtak minket már délután, hogy a következő héten várnak minket szerettel. 

Az is elég szokatlan volt számunkra, hogy itt nem lehet bútorozott lakást találni. Így hát mi rendeztük be. 

A dán társasházak, legalábbis a régebbi építésűek fürdőszobái megérnének egy külön blogbejegyzést, annyira aprók. Pár évvel ezelőtt a Lehel utcai lakásunkról azt hittük, hogy annál kisebb fürdőszoba nincs. De van. Persze a célnak tökéletesen megfelel, mosdóval, illemhellyel, zuhanyzóval. Csak ráadásul tetőtérben is van, így zuhanyfüggönyt csak úgy, ukk-mukk-fukk nem lehet rá vásárolni. Ezt kérem szabi-varrni kellett. Levente lemérte, levágta, én megvarrtam, majd felraktuk. (Amúgy tényleg nincs ilyen megasszonyosodott karom!;) )

A postaládánkra is kikerült a nevünk. Kicsit izgultam, hogy ékezettel legyen a Dóra, mert az mégiscsak fontos. :-) Alattunk kettővel egy kulcsmásoló és cipész és autószerelő és stb. műhely van, az ott dolgozó ember csinálta a gravírozást is. Elsőre csak az egyik Labanczot sikerült leírnia, de gond nélkül javította. Már-már kialakult vele egy jószomszédi viszony. Ma pl. kikiabált az utcára is köszönni Leventének, mikor meglátta. Kezdünk alakulni. :-)