Már két hete nyelviskolába járunk! :-) Ez egy teljesen ingyenes dán nyelvi képzést, amit a lakhely szerinti kommuna fizet minden bevándorlónak. Mindenki, aki él ezzel a lehetőséggel, egy 250 órás kurzussal kezd, aminek a teljesítése már alkalmassá teszi arra, hogy dánul munkát vállaljon. A 250 órát követően vizsgázni kell, ez alapján lehet folytatni a tanulást, mindenki az aktuális tudásának megfelelő szinten.
Sajnos azt tapasztaljuk mióta kiérkeztünk, hogy angolul a hivatalokban, boltokban, bárhol kényelmesen lehet boldogulni, viszont dán nyelvtudás nélkül nem kapunk munkát. Mostanra azért lett néhány ismerősünk akik ugyanebben a cipőben járnak, mint mi. Kb. 1-2 éve lett követemény, szinte minden munkáhaz, hogy szóban, írásban folyékonyan tudjon a jelentkező dánul, előtte elég volt az angol nyelvtudás is. Így persze érthetően, az intenzív kurzust választottuk mi is, heti 3 napot iskolában vagyunk. Mellette pedig itthon is tanulunk szinte megállás nélkül.
A nyelviskola nagyon modern, jól felszerelt, mondhatni minden igényt kielégít, egyszerre 1200 diák tanul csak a herningi LærDansk-ben dánul. (Lassan világnyelv lesz a dán?! :) ) A közösségi terekben csocsó asztal, xbox, óriásitv-vel, számítógépek, saját könyvtár. A tanárok kedvesek, mosolygósak. Tényleg mindent megtesznek azért, hogy jól is érezze magát a tanuló.
A mi csoportunkba 21-en járunk, és 14 különböző országból érkeztünk. Levente készített róla egy infografikát szemléltetésképpen,
de azért fel is sorolom:
Peru, Chile, Portugália, Lengyelország, Ukrajna, Litvánia, Eritrea, Szíria, Irán, India, Kína, Thaiföld, Fülöp-szigetek és persze Magyarország is képviseli magát rögtön 2 fővel. :)
Eltelt két hét, de még mindig a hatása alatt vagyunk ennek a nyelvi és kulturális sokszínűségnek. Hihetetlen élmény!
Mivel alapvetően ugyanabban az élethelyzetben vagyunk mind a 21-en, vagyis kívülállók vagyunk egy idegen országban, ahol szinte egyáltalán nem ismerünk senkit, nagyon nyitottan áll áll mindenki a másikhoz. Ismerkedés, barátkozás, társadalmi, vallási, stb. előítéletek nélkül.
Ennyi idő még persze nem volt elég arra, hogy bárkivel is komolyabb beszélgetésben bonyolódjunk, de azért félszavakból, egy-egy mondatból is nagyon érdekes, néha meghökkentő, és leginkább elgondolkodtató dolgok derülnek ki.
Vidya- Indiából:
Ő volt az első élményem. :-) Egy intelligens, MBA-t végzett lány, akinek a férje mérnök, és a cége küldte ide Dániába az egyik partnercégükhöz. Persze mindenkinek feltűnt, hogy mi Leventével együtt vagyunk, így ez jó alap volt Vidyának is, hogy beszélgetést kezdjen. Elmondtam, hogy 10 éve vagyunk együtt, és 2 éve vagyunk házasok. Majd elmesélte, hogy ők 1,5 éve házasok, de csak 2 éve ismerik egymást. Őket a szüleik nézték ki, választották egymásnak. Volt beleszólásuk, eldönthették, hogy valóban szeretnének-e összeházasodni. Ők szerettek volna. :-) Mondta, hogy tudja, hogy ez különös lehet nekem, de náluk bizony ez a szokás.
Dilshan- Szíriából:
Beszél 2-3 nyelven, de angolul sajnos nem, ezért róla annyit tudunk, hogy Aleppoból érkezett, ami mára szinte a földdel vált egyenlővé a bombázásoktól. Egy mosolygós, végtelenül szorgalmas lány. Ő az, aki minden egyes szünetet és minden egyes percet, amíg mások csak az ablakon bámulnak ki azzal tölt, hogy mormolja a tanulnivalót, és inkább leír mindent még egyszer. Vidya padtársa, aki pedig olyan lelkiismeretsen segít neki, hogy le a kalappal mindkettő előtt.
Majid- Iránból:
Egy nagyon laza harmincas iráni srác, feleséggel és egy 7 hónapos kislánnyal. Ma mesélte el az egyik szünetben, hogy skype-on volt "jelen" a kislánya születésénél, mert nem engedték be Dániába. Dubaiból utazott volna, de mivel a vízuma Svédországba szól, ezért nem jöhetett be. (A vízummal az EU-n belül szabadon mozoghat, de csak úgy,ha Svédországba érkezik meg.) Muszlim, ezért alkoholt nem iszik, még a szagától is rosszul van, a feleségével ellentétben, aki viszont szereti. :D
Nagyon szeret itt lenni Dániában, mert itt minden annyira nyugodt. Az ajtót kinyitja a hölgyek előtt, és ha két szál cigije van, akkor is körbekínál belőle mindenkit.
Victoria- Chileből
Ha már a vízumról beszéltem... Az ukrán Julia úgy mutatott be minket a Chilei Victoriának, hogy mi Magyarországról érkeztünk, ezért nekünk nem kell vízum. Ők ugyanis mindketten félévet vártak rá, hogy megkapják a vízumot. Victoria férje dán, de a vízum hiányában a kislányuk még Chilében született, és nem is lehettek együtt az első pár hónapban.
Megdöbbentünk. Eddig bele sem gondoltunk, hogy mennire szerencsések vagyunk, hogy mi csak bepakoltunk az autóba és elindultunk, hála az Uniós tagságunknak. Éljen soká az EU! :)
Egle és Valentas- Litvániából
Velük kettejőkkel, és Majiddal szoktunk lemenni szünetekben beszélgetni az udvarra, leginkább csak azért kerültek ide érdekességként. :)
Valentas alapvetően masszőr lenne, de a szakmájában akkor fogják csak alkalmazni, ha beszél dánul. Így tanul, éjszakánként pedig dolgozik.
Egle pedig a legvidámabb ember, akivel valaha találkoztam, mindig nevet. Még a litvániai kommunizmusról is nevetve lehetett vele beszélgetni.
Biztosan van még néhány ilyen történet, ha eszembejut, vagy megtudok még többet a csoporttársakról, leírom majd azokat is.
